További információk
| Tömeg | 0.20 kg |
|---|

Botanikai név:Trifolium incarnatum
A Trifolium incarnatum, magyarul bíborhere, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, látványos, élénkpiros virágzatú egyéves vagy áttelelő növényfaj. Elsősorban zöldtrágyaként, takarónövényként, takarmányként és méhlegelőként hasznosítják. A növény 20–60 cm magasra növő, felálló, szőrös szárú lágyszárú. Levelei hármasan összetettek és molyhosak, virágzata pedig hosszúkás, henger alakú, tömött, bíborvörös fürtvirágzat. Általában áttelelő egyéves növényként viselkedik. Nyár végén vetve ősszel kikel, áttelel, majd a következő év május–júliusában virágzik és magot érlel. Enyhén savanyú, közömbös és enyhén meszes talajokon egyaránt jól fejlődik, de a hótakaró nélküli, kemény fagyokra (-8 °C alatt) érzékeny lehet.
Gyökérgümői segítségével megköti a levegő nitrogénjét, így természetes módon gazdagítja a talajt és javítja annak szerkezetét. Gyors növekedésével hatékonyan elnyomja a gyomokat.
Méhlegelő és dísznövény. Virágai gazdag nektár- és pollenforrást jelentenek a méhek és poszméhek számára. Látványos virágzata miatt vadvirágos rétek és biokertek népszerű eleme.
Takarmányozás és étkezés. Fehérjedús zöldtakarmányként hasznosítják. Emellett a virágai ehetőek, a magjai pedig csíráztathatók és salátákban fogyaszthatók.
A bíborhere (Trifolium incarnatum) termesztése viszonylag egyszerű, a legsikeresebben nyár végén (augusztus 20–25. között) vethető, hogy a tél beállta előtt kellően megerősödjön.Vagy március 15–30. vagy április–szeptember. Az apró magvak egyenletes keléséhez ülepedett, aprómorzsás magágy és sekély vetés szükséges. Legjobban a jó vízgazdálkodású, semleges vagy enyhén savanyú (pH 6,5–7 körüli) talajokon fejlődik. Kerülni kell a pangóvizes, erősen kötött vagy túlságosan savanyú területeket, mert ezek gátolják a nitrogénkötést. A vetés előtt gyommentes, tömörített, aprómorzsás talajfelszínt kell kialakítani. Szárazság esetén a magágyat érdemes beöntözni a kelés megindításához. Pillangósvirágúként saját maga köti meg a levegő nitrogénjét, de a kezdeti fejlődéshez és a sikeres nitrogénkötéshez foszforra és káliumra van szüksége. A vetés után mindenképpen ajánlott a talajt lehengerezni (vagy kiskertben megtömöríteni), ami biztosítja a magok jó talajkapcsolatát és a gyors kelést.
Gondozása
Jól előkészített talajon ősszel nem igényel különösebb ápolást. Tavasszal, ha a téli fagyok felfagyasztották a töveket, a vegetáció megindulása előtt érdemes egy hengerezéssel visszanyomni őket a talajba.
Zöldtrágyaként való bedolgozás. A legnagyobb nitrogén- és biomasszamennyiséget teljes virágzáskor adja, ezért ekkor érdemes lekaszálni és a talajba forgatni. A talajba dolgozás és a következő főnövény vetése között célszerű legalább 3 hetet várni a lebomlás miatt.
Takarmányozás és magfogás. Zöldtakarmányként közvetlenül a virágzás előtt vagy annak kezdetén kaszálható, mert később a szára megkeményedik. Vetőmagot általában június közepén–végén lehet betakarítani belőle.
A bíborlóhere egy szőrös lóhere, amely puha tapintású, és 4 cm hosszú, sötétvörös csíkokkal rendelkezik. Zöldtrágyaként nitrogénmegkötőként és virágként egyaránt használják. Alkalmas természetes kertekbe, és nagyszerű méh- és poszméh növény.
Tartalom: 200 g 80 m²-hez elegendő
Miért a karmazsin lóhere?
• Rendkívül jól bírja a száraz talajt
• Csodálatos méh- és poszméh növény
A csomag
3970 Ft
1 készleten
| Tömeg | 0.20 kg |
|---|









